| Bevezető gondolatok |
 |
 |
 |
|
"Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra." (Henry Ward Beecher)
Zenészként, ha alkotsz - elmúló pár perc. Dolgozol, gyakorolsz, heteken, hónapokon át, és egy szempillantás alatt megtörténik a csoda - elhangzik a zene - és már az utolsó hang is homályba vész. Megmarad emléknek, melyet felidézhetsz magadban, és talán sose lesz több alkalmad újra ugyanazt előadni. A festés? - egészen más. Maradandót hozol létre, kézzel foghatót, láthatót. Ha az elkészült műre nézel, érzések, gondolatok járnak át, melyek a mű születése közben kerítettek hatalmukba. Bármikor ránézhetsz, kiteheted a szobád falára, elajándékozhatod. Amikor előveszem a festékeket, még nem tudom, mi lesz belőlük, még a színeket sem látom igazán. Közben alakul ki minden: máshonnan jön...
Zongorista vagyok, a festést "ajándékba kaptam" 6 éve. Soha nem tanultam ezt az alkotási formát, ami itt látható, belső késztetés hatására született - elsősorban saját lakásunk dekorálására. Mára már annyi alkotás látott napvilágot, hogy úgy gondoltam, tovább kell adnom őket, hogy mások otthonait is díszíthessék. Remélem, kapott ajándékaim Önnek is kellemes kikapcsolódást nyújtanak! Horváth Ildikó |